Oké, tény és való, hogy baromi régen írtam már ide, de megmondja N. is. Elfelejtem...

Szóval..sziasztok.

Azt sem tudom, hol kezdjem a mondani valóm. Talán megpróbálom az elejéről...
2008. 10. 26. -> életem legszebb napja. Megszületett B, a bátyám kisfia. Annyira, de annyira vártam már. Elég nagy baba...4000g-mal, és 52 cm-vel született. Császárral, mert H képtelen volt megszülni őt. Minden jól indult...B-vel sem volt semmi baj. Nagyon nyugodt baba, alig sír. H is jól volt... Kedden bementünk hozzá. Anyukám, L és P, na meg én. Iszonyat jó volt. Bár alapjába véve nem szeretem a kórházakat... -ki szereti?
Sőt, a lifteket is gyűlölöm. De nem úsztam meg...azzal kellett felmennünk az emeletre. H kijött a kórteremből...persze anyukám elsírta magát az örömtől...majdnem én is, de sikerült megállni. Aztán beszélgettünk,meg minden. Délután 3 órakor szólt az egyik nővér, vagy nem tudom ki, hogy bevitték B-t, szal hogy H menjen szoptatni. Ment is. Fél óra volt az egész, aztán bemehettünk mi is. Annyira jó volt...H átnyújtotta anyunak B-t, és...ő meg nekem. Értitek...soha életemben nem fogtam még két napos babát. Sőt, egyáltalán nem fogtam még pici babát a kezembe. De azok voltak életem legszebb percei, mikor fogtam a kezemben...és mosolygott rám. Imádni való unokaöcsém van<333.  Aztán mikor eljöttünk a kórházból, már sötétedett. Bátyáimmal meg anyuval ott hülyültünk. :D Annyira jó volt...és imádok sötétben utazni.*.*
...aztán jöttek a problémák. Először B-vel. Ugye vasárnap született meg, és azt hiszem, úgy volt, hogy ha nem lesz semmi gond, csütörökön hazamehetnek. Csak B szerdán besárgult. Ez babáknál természetes, de akkor is rossz volt hallani, hogy mégsem mehetnek haza. De annyira sárga volt, vagy mi, hogy még pénteken sem mehettek. H persze ideges lett meg minden, és szombaton, amikor már B jó volt, és mehettek volna, H miatt nem engedték el őket. Mert ő belázasodott, és a sebe alól, elfertőződött vagy mi. Szóval ilyen gennyes izé jön belőle a mai napig. [bocsiahányingerkeltődolgokért.] De vasárnap, amikor B egy hetes volt, végre hazamehettek. Azóta otthon vannak... H anyukája segít nekik mindenben. És annyira rossz, hogy mi nem lehetünk ott....

***

A szünet hamar eltelt. Nagyon hamar. Elvoltam a barátnőkkel, meg minden. Filmeket néztem, satöbbi. Majd jött a Halloween. Köztudott, hogy imádom a Halloween-t. Kedvenc ünnepeim egyike, sőt, talán ezt imádom a legjobban. És annyira rossz, hogy Magyarországon nem ünneplik... De hát mind1. Volt egy halloween-i tököm, amit kifaragtam, és kiraktam az ablakba. Minden este meggyújtogattam...szerintem szép volt.
Aztán ugye vége lett a szünetnek. Elég rossz volt suliba menni, de hát túl éltem... a hétvégét vártam nagyon, mert mentünk bátyámékhoz szombaton. Kb. Sarkad [ahol ők laknak] és Szeghalom [ahol én lakom] között úgy 45 perces az út normál körülmények között. Én, a szüleim, és a nagymamám mentünk. L értünk jött délelőtt,és úgy dél körül indultunk el. Mint már említettem,hosszú az út. De zenével elviselhető.:] Imádok utazni. De ezt már mondtam. xD
Mikor odaértünk Sarkadra, H-éknál volt pár vendég. H anyukájának az élettársa, N, és H unokatesója, J. Velük még nem találkoztam, de elég jó fejek. Aztán jött még J tesója, Sz, és a felesége...őt nem tudom hogy hívják. xD Azt hiszem, É.
B pedig kint aludt az udvaron a babakocsiban. Annyira édes volt...közben L, N, apu meg Sz beszélgettek. Én meg B-t figyeltem. Aztán még beszélgettünk, és már jöttünk is haza. Az úton többször majdnem elsírtam magam...nagyon nem akartam otthagyni sem B-t, sem H-t. Annyira hiányoznak már...
Útközben aztán jöttek az ötleteket a regényemhez. [Ha már itt tartunk. N, ez hülyeség.:D Nem vagyok profi...és a regényed, -ahogy írtad, nagyon jó.:] Hazajöttünk, és itt volt még P, és a barátnője Zs. Velük is beszélgettünk, tök jó volt. Aztán megint vasárnap, és tanulhattam. Úgy feküdtem le aludni,hogy baromira nem akarok suliba menni....
És elérkeztem a mához. Szörnyű egy nap...Reggel háromnegyed 6kor arra ébredtem, hogy anyukám telefonja csörög. Bátyám hívta Sarkadról, hogy a főnöke aki H nagybátyja is egyben,az éjszaka meghalt. Nem ismertem személyesen, de elég rosszul érintett a dolog. Aztán anyu és L még beszélgettek. Amikor anyu meghallotta L hangján, hogy sír, az jött le neki, hogy vagy H-val,  vagy B-vel van valami baj. De nem...
Viszont mondta L, hogy jó lenne, ha anyu elmenne hozzájuk, mert H anyukája ugye nem tud vigyázni B-re, mert H-nak kórházba kellett visszamennie. Szóval valakinek vigyázni kell a babára...Így anyu elment...de azt nem tudtam, hogy ma haza sem jön. Baromira sírtam reggel... és most is, ahogy írom ezt. Tudom, hogy önző dolog,és hogy L-nak és H-nak sokkal nagyobb szüksége van anyura, mint nekem, de szinte anyukámhoz vagyok nőve. Ha már fél napig nem látom, este alig várom, hogy hazajöjjön. És úgy kellett elmennem reggel suliba kisírt szemekkel, hogy tudtam...- meghalt egy családtag, valamint nem látom az anyukámat istentudjameddig. Suliba menet D-nak el is sírtam a bánatom, és a suliban is megkönnyeztem párszor. Délután nekem kellett elintézni a dolgokat, amikor hazajöttem. Persze, mamám itthon van, és segít meg minden, de nagyon hiányzik anyu. És 3 óra körül, mikor felhívott anyu, majdnem elsírtam magam a telefonálás közben. Elmesélte, hogy mi van ott, és kérdezte mi törént velem ma a suliban. Mikor letette, megint elsírtam magam...és most is sírok.
Úgyhogy abba is hagyom....

bye,

P.

song: All These Thing I Hate by Bullet For My Valentine