Helló...

Lehet, hogy nem most kellene írnom, de muszáj bepótolnom a lemaradást.... nem mintha annyi minden lenne.

A suli unalmas....ahogy az életem is...és ahogy én is. ->ezt majd később.*

Szóval...hát...most például magyarból megint szívok. Nem tudom... tuti pikkel rám a tanár. Úgy kezdődött, hogy dolgozatot írtunk. Osztálytársamnak egy pont kellett volna az ötöshöz. Megadta a tanár neki az ötös alát. Nekem egy pont kellett volna a négyeshez, így persze nem adta meg. :) Elegem van belőle, hogy mindig mindenkinek megadja a jobb jegyet, csak nekem nem. Utálom. Tuti, hogy ő is engem. Amúgy meg utálom ezt a hetet. Jelenleg majdnem mindent utálok, ezért is kérdéses, hogy ilyenkor kell-e nekem blogot írni. Már mindegy. Belekezdtem, most már végig írom.

Hétfő hajnalban, olyan negyed 6 körül, görcsbe állt a lábam. Arra keltem fel, hogy iszonyúan fáj. Azt hittem, elsírom magam. Végül sikerült szárazon tartani a szemeimet. Nem is volt gond. Még az aznapi tesi órán sem fájt semmi. De ma reggel....ahogy felkeltem, és lábraálltam, nagyon fájt a bal vádlim. És azóta tart. Húzódik, meg minden. Tudjátok, milyen ez. Szóval az... Tesi órára sikerült felmentést kérnem. Egyébként tényleg nem szoktam kérni semmilyen dolgot, de ezt most muszáj volt, mert csak játszottam volna úgy is. Tegnap megcsináltam mindent, amit ma még befejeztek, szóval nem volt már semmi hátra.

Barátnőm beteg lett, és a doktornő kiírta egész hétre. Így egyedül ülök most, és tuti, hogy sokan depisnek néznek vagy nem tudom. xD Mert hogy ma nem csináltam semmit szünetekben, az biztos. Leghátsó padban ülök, a zongora mellett. Az első óra után fel sem álltam onnan. Csak rajzoltam, és zenét hallgattam. [Már amennyire tudtam.] Jó volt kicsit egyedül maradni.

Reggel, mikor indultam suliba, automatikusan kapcsoltam volna be a telefonomat, hogy zenét hallgatok. Persze, hogy nem szólt a fülhallgató. Mikor még bátyámé volt a mobil, elrontotta az egyik fülhallgatót. Az nem szólt. Nem is volt gond. Csak a vezeték, vagy micsoda...szóval az is töredezett volt már. Most meg semmi. Nem szól. Nem baj. Túlteszem magam rajta.

Most pedig... most totál elegem van mindenből. Elegem van abból, hogy mindenki a hibákat látja bennem. Nem tehetek róla, hogy nem vagyok tökéletes. Nem tehetek arról, hogy nem születtem nádszál vékonynak. Megpróbáltam...de nem ment.

Nem is nagyon akarom ezt tovább boncolgatni, inkább abbahagyom. Legalább titeket nem unatatlak. Itt ülök a sötét szobában, hallgatom jelenleg a kedvenc számom, és tökre jó így. Elfojtom magamban ezeket az érzéseket, és holnap, mikor felébredek, már nem is lesznek meg. Vagy inkább nem akarom tudni, hogy itt vannak-e még. [Tudom, ez elég hülyén hangzik. Nem tehetek róla, hogy nem tudok fogalmazni.]

Tényleg nem sajnáltatom tovább magam....

bye,

P.

song: Father's Son by 3 Doors Down.     [erős kattanást érzek a banda irányába.]