Aloha.

Hm. Nem. Abszolúte nem vagyok jól... szívem és lelkem egyaránt darabokra törve hever. Oké.. semmi szerelmi bánat meg ilyenek... csupán csak a legrosszabb ponton talált viccet űzni velem a sors... a barátaimon... már ha még nevezhetem annak őket... Igen bonyolult helyzet ez... de valamennyit megpróbálok belőle érthetően leírni, ha nem sikerül sry. Szóval van N. (őt tekintem az ilyen "legjobb"-nak) van még V. és vagyok én... na már most N. és V. az utóbbi időben erősen emlékeztettek rá, hogy senki vagyok... elég sok volt már a számlájukon... de a mostani dolgok végképp betették a kaput nálam. Az, amin most tényleg berágtam rájuk úgy kezdődött, hogy ugye most ballagunk... és a ruhánkat úgy varratjuk... és megbeszéltük, hogy majd mindig együtt megyünk a ruhákért, ahogy készülnek el. Na a blúzért együtt is mentünk meg minden... és akkor most pénteken én nem voltam benn a suliban, mert más dolgom volt... és este beszélgettem N.-vel msn-en és akkor így hirtelen benyögi hogy "Ja mi V.-val hétfőn megyünk a ruhánkért te meg majd mész ha tudsz..." na és ez itt nekem rohadtul sz*rul esett... és ez volt az utolsó csepp a pohárban. Egész hétvégén rossz hangulatom volt... percenként el tudtam volna magam sírni amiért ilyenek... oké... most ez itt hülyén hangzik... meg ez ugye nem az egész történet... de totál a barátaimmal élem az életem.. és nélkülük minden annyira rossz... na és akkor ugye elérkezett a mai hétfői nap... szerencsére el tudtam intézni hogy nem velük kellett reggel bemennem... de amikor beléptem az osztályba mintha be se mentem volna... mindenki köszönt ők meg csak csacsogtak tovább... még jobban rátett a teli pohárra... legszívesebben üvöltöttem volna... de inkább leraktam a táskám és kimentem a teremből... egész nap nem szóltunk egymáshoz... csak ha nagyon szükséges volt, akkor csak egy köszt vagy egy kell-t... egész nap feszült hangulat volt. Vagy 10x akartam elsírni magam... az egyetlen szerencsém, hogy nem csak ők a barátaim az osztályban.. csak ők ezek a jobbak... de így sem volt unalmam... mert Sz. barátnőm egész nap velem volt (mert ő tudta mi a helyzet) és ha látta rajtam h készülök sírni mindig gyorsan elterelte a figyelmem meg minden... egyedül ő tartott ma életben... hát nem tudom a holnappal mi lesz... de én ezt nem sokáig bírom... egy "ne haragudj"-al simán el lenne intézve a dolog.. de ők túl büszkék ahhoz, hogy ilyet mondjanak... ők a tökély... ő nekik van igazuk... ők a felnőttek... 4 éve vagyunk együtt és ez idő alatt egyszer sem hallottam tőlük irányomba a "bocs" vagy "ne haragudj" szavakat. Egy kis idő után az embernek ebből elege lesz.. és ez nálam most jött el... na mindegy... hanyagolom a témát.

Azért vannak ám jó dolgok is... pl ugye Twilight mániám van... és végre megjelent a mozikban a film és láttam is a moziban már kétszer... de annyira jó.. az egész... imádom. Bele szerettem. Egy rossz dolgot nem tudnék felhozni a filmmel kapcsolatban.. oké.. elég sok dologban eltér a könyvtől, de akkor is imádom a filmet.

Aztán azt hiszem most ennyi, mert tanulnom kell... meg tényleg nem vagyok a legjobb állapotban...

Thx. h meghallgattatok.

Millió puszám nektek.

N.